Népzenei hanglemezek

Az első autentikus magyar népzenét megörökítő gramofon felvételek 1936-ban készültek a Magyar Rádió stúdiójában. A négy, egyenként 50 példányban előállított, 78-as fordulatszámú lemezen somogy- és tolnamegyei énekesek, hangszerjátékosok előadását rögzítették. A munkát Bartók Béla vezette a Néprajzi Múzeum szakembereinek közreműködésével. A lemezekhez kísérőfüzet is készült, melyben a felvett dalok szövegei, kottás lejegyzései, valamint az előadókra vonatkozó adatok kaptak helyet. A füzet szerkesztője, Bartha Dénes így határozta meg a vállalkozás célját: "A magyar népzene dallamanyagának az utókor számára tudományos célból, a jelen számára pedig propagatív és pedagógiai célból való megmentése, konzerválása." (Bartha Dénes: A magyar népzenei felvételek programja. Bp. 1937.)

A következő esztendőben, Ortutay Gyula szervezőmunkájának köszönhetően, egy nagyobb szabású sorozat felvételei is megindulhattak Bartók, Kodály és Lajtha vezetésével. A paraszti énekesek, hangszerjátékosok kiválogatása az I. világháború után jelentkező új népzenekutató nemzedék tagjainak (Balla Péter, Dincsér Oszkár, Domokos Pál Péter, Manga János, Seemayer Vilmos, Veress Sándor, Volly István) előzetes gyűjtésein alapult.

Ebben az új sorozatban a népzene mellett népmese, szokásanyag és vallásos népénekek is helyet kaptak. A lemezeket a Magyar Rádió és a Néprajzi Múzeum adta ki, a Kelen Péter Pál vezette Patria cég préselte. Az első lemezek 1939-ben kerültek bolti forgalomba. 1942-ig 107 lemez készült el, bemutatva a legfőbb magyar népzenei dialektusterületek jellegzetességeit.

A lemezfelvételek folytatására a háború után, 1949-től nyílt lehetőség, ezúttal már csak a Néprajzi Múzeum számára. A munkálatokat - az addig elkészült anyag számbavétele után -Lajtha Lcíszló, a múzeum igazgatója szervezte meg. Segítőtársa Rajeczky Benjamin volt, akinek későbbi beszámolója szerint a népzenei felvételezések újrakezdését nem kis mértékben serkentette a moldvai és bukovinai áttelepülők jelenléte. (Rajeczky Benjamin: "A magyar népzenei hanglemezek" in: Rajeczky Benjamin írásai. Szerk: Ferenczi Ilona Bp. 1976, 334. old.) Lajtha halálának évében (1963) már a 245. lemeznél tartottak. De sajnos sem a 78-as fordulatszámú, sem a mintegy száz mikrobarázdás matricáról nem préseltek kiadásra szánt hanglemezeket.

E régi felvételekből mikrobarázdás hanglemezen eddig mindössze 81 és fél teljes lemezoldalnyi, valamint 31 elszórt műsorszám jelent meg másodlagosan, több kiadványban szétaprózódva:

LPX 1187 Hungarian Folk Music

LPX 10095-098 Magyar Népzene 1.

LPX18001-004 Magyar Népzene 2.

LPX 18045-047 Magyar Hangszeres Népzene

LPX18050-053 Magyar Népzene 3.

LPX 18058-060 Magyar népzenei hanglemezek Bartók Béla lejegyzéseivel

LPX 18092-094 Lajtha: Széki gyűjtés

LPX 18112-116 Magyar népzenei antológia I. - Tánczene

LPX 18124-128 Magyar nepzenei antológia II. - Észak

LPX 18206 Lajtha László gyűjtéséből [Balassagyarmat, Sopron]

A sorozat további részeinek sorsa teljesen nyitva maradt. A Néprajzi Múzeumban gondosan őrzött matricák és magnetofontekercsek azóta is életrekeltésüket várják.

Az újabb népzenei hanglemezsorozatok megindulását 1967-től számíthatjuk. Ekkor jelent meg a Budapesten tanácskozó IFMC kongresszus tiszteletére egy autentikus népzenei felvételekből álló válogatás (LPX 1187). Ezt később többlemezes, kísérőtanulmánnyal is ellátott albumok követték, melyeket Rajeczky Benjamin szerkesztett. Ezek, valamint a későbbiekben megjelent hasonló, "keresztmetszetelvű" antológiák a Zenetudományi Intézet archívumából válogattak, s a legújabb gyűjtések darabjait is hozzáférhetővé tették a nagyközönség számára.