Bevezető

A Kárpát-medence gazdag népi hagyományainak megismerését, felgyűjtését a múlt század közepén kezdték meg. A nyelvész-gyorsíró Vikár Béla, 1896-tól már fonográffal gyűjtött népdalokat és meséket. Nagyvonalúan kialakított módszereit nemcsak a Párizsi Világkiállítás alkalmával megrendezett Ethnográfiai Kongresszus (1900) ismerte el és tartotta követésre méltónak, hanem olyan hazai zenészek is, mint

 

 

 

 

Kodály Zoltán, Bartók Béla és Lajtha László, akik az ő útmutatása nyomán indultak el gyűjtőútjaikra. A hangrögzítés példamutatóan korai bevezetésével és a nemzetközi tudományos eredmények sikeres asszimilációjával már a század elején korszerű tudományos módszerek alakultak ki a gyűjtött anyag feldolgozására. A legfőbb cél: a Kárpát-medence valamennyi etnikumától lehetőleg mindent fölgyűjteni, majd ezt az anyagot - a szükséges összehasonlító vizsgálatok elvégzése után - egy nagy, szótárszerűen rendezett publikációban kiadni.