Hangszeregyüttesek

I.  Alkalmi csoportosulások (melyeknek nincs hagyomány által megszabott hangszerösszetételük és létszámuk), pl. citera-együttesek.

II.  Állandó együttesek, melyeknek hosszabb hagyományban és nagyobb területen kialakult egységes karakterük van: meghatározott létszám, meghatározott hangszerek, valamint sajátos együttes játékstílus. Tagjai félhivatásos vagy hivatásos zenészek.

1. Hagyományos , de ma már nem jellemző társulások: hegedű-duda, klarinét-tekerő, klarinét-dob.

2. Egynemű hangszerekből álló együttesek: pl. az országszerte elterjedt vonós együttesek (hegedű-kontra-bőgő), az ország déli részén és a Duna mentén hallható tambura-zenekarok, rezesbandák).

3. Vegyes összeállítású együttesek (vonós-cimbalmos, vonós-pengetős, vonós-cimbalmos-fúvós kombinációk).

A közreműködő zenészek szerint két jellegzetes együttes-típust különböztetünk meg:

a. Cigányzenész együttesek. Hagyományosan hivatásos muzsikusokból állnak, akik mindig a megrendelők által kívánt zenét játsszák. A megrendelők lehetnek különféle etnikai vagy társadalmi osztályokhoz tartozó csoportok, akik a legkülönfélébb stílusbeli és repertoárbeli elvárásokkal léphetnek fel.

A zenekar összetétele a helyi igényeknek megfelelően alakul: hegedű-gardon, hegedű-cimbalom, hegedű-kontra, háromtagú vonószenekar (prím, kontra, bőgő). Az országszerte legtipikusabb felállás: vonószenekar, mely gyakran kiegészül cimbalommal, esetenként klarinéttal és csellóval is. Jellemző törekvésük a mindenkori piaci helyzethez (=divathoz) való gyors alkalmazkodás.

b. Parasztbandák (vagy magyar bandák). E rézfúvós illetve vonós-cimbalmos zenét játszó műkedvelő jellegű együttesek lényegében a cigány együtteseket utánozzák. Mivel nem hivatásos művelői a zenének, ezért a divatot kevésbé tudják követni, emiatt tehát hagyományosabban, "parasztosabban" játszanak azoknál.