Népzenei Típusrend

A Bartók, Kodály, majd Járdányi által kidolgozott rendszerek mindegyike tartalmazta azt az igényt, hogy az azonos dallamok variánsai egymás mellé kerüljenek, lehetőleg történelmi, stiláris rendben. Ezt az alapvető elvet keresztezte minduntalan a szótárszerűség egyidejű kívánalma.

Az 1975-ben megkezdett legújabb rendszerezés (Szendrei Janka és Dobszay László munkája nyomán) ezt az ellentmondást küszöbölte ki a rendezés alapjául szolgáló új típusfogalom kialakításával. Az így kialakított Népzenei Típusrend, mint a magyar strófikus népdalok központi gyűjteménye, magába foglalja a Zenetudományi Intézet birtokában lévő valamennyi adatot, a nyomtatásban megjelent népdalközlések másolatait és lehetőség szerint más gyűjteményekből nyert másolatokat is, zenei rendszerben, sorszámozva. (A lejegyzett népdalok száma jelenleg mintegy 150 000 adatra becsülhető.)

A Típusrend két főcsoportra oszlik: "1. főcsoportjába a bartóki 'régi' és 'vegyes' osztály dallamai tartoznak, 2. főcsoportjába az 'újstílusú' népdalok. A könnyebb kezelés érdekében mindkét főcsoport a dallamok kezdősorának jellemző szótagszáma alapján kialakított csoportokra oszlik. Ezeken belül találhatók a 'stílustömbök', s azokon belül a típusrend alapegységei: a típusok." [ A magyar népdaltípusok katalógusa I. Bp. 1988, 40. old. (Dobszay László bevezetője)].

A Népzenei Típusrend - szakmai közmegegyezés hiányában - nem szolgálhatott a további Népzene Tára kötetek kiadásának alapjául, eredeti rendeltetése szerint. Ezért ismertetését - gyakorlatilag a teljes magyar népzenei gyűjtemény tömör áttekintését - a három kötetre tervezett A magyar népdaltípusok katalógusa I. kötete kezdte meg.