Bevezető | A magyar népzene | Magyar népdalstílusok | Népzenei dialektusok | Magyarországi népdalkutatás | Népzenei kiadványok

Bartók Rend

Magyar Népzene Tára VI. kötet

A magyar népdalról szóló első összefoglaló tanulmányt Bartók Béla adta közre 1924-ben A magyar népdal című kötetében. A 373 dallampéldával illusztrált dolgozat megközelítésmódja leíró-rendszerező, azaz tipológiai jellegű. A magyar "parasztdallamokat" - formai alapon - három nagy stiláris csoportra (osztályra) tagolta:

A osztály = a régi stílus dallamai

B osztály = az új stílus dallamai

C osztály = vegyes dallamok

Bizonyos módosításokkal erre a felosztásra épült későbbi (1934-40 között kidolgozott) összkiadási javaslata is, mely a II. világháborúig összegyűlt mintegy 13 500 dallamra vonatkozott. A dallamok csoportosításának fő szempontjává a magyar vagy idegen eredet (az A és B osztály sorrendje magyar fejlődéstörténetet tükröz, a C viszont az újabb s egyben idegenebb dallamok gyűjtőhelye) s ezen belül a történelmi-stiláris fejlődés ábrázolása lett. Ebben a felosztásban a szótárszerűség elve alsóbb szintekre szorult.

A zenei szempontok alapján elrendezett Magyar Népdalok (Egyetemes Gyűjtemény) a háború közbejötte és Bartók halála miatt kiadatlan maradt. Jelenleg a Zenetudományi Intézet népzenei gyűjteményének elkülönített, zárt egységként kezelt részét képezi. Posztumusz kiadását 1979-ben határozta el a Zenetudományi Intézet. [A 9 kötetre tervezett sorozat első kötete megjelent Kovács Sándor és Sebő Ferenc gondozásában. Bartók Béla: Magyar Népdalok (Egyetemes Gyűjtemény) I. Bp. 1991].